Gondolkoztam, hogy mivel kezdjem ezt a blogot, de igazából rájöttem, hogy leszarom. Kezdem egy aktuális szerelmemmel, hisz' most virágzik. Ő pedig a mocsári hibiszkusz.

Elbaszott szép, tenyérnyi virága van (20-30 cm). Mondom ezt az én tenyérméretemhez képest, ami túl van 20+ év maszturbáláson.

De kezdjük a kaptafánál. Kezdjük Carl von Linnénél.  Ő alkotta meg a modern, tudományos, latin, kettős elnevezését az élőlényeknek. Köszi, Carl! Nélküled minden kicsit szarabb/nehezebb lenne.

A mocsári hibiszkusz viszonylag igénytelen növény. Talajban nem válogató, másfél méter magas, félfás szárú bokor. Szereti a napfényt és sok vizet igényel. Hajtásai télen visszafagynak. ami ellen takarással lehet védekezni. Márciusban 5 cm-re vissza kell metszeni, ami május közepén kezd magához térni, és júliustól folyamatosan virágzik. Érdekes, hogy a virágai nagyjából 1 napig vannak jelen, de ezt ellensúlyozza az, hogy egy tő, akár évi 300 virágot is hozhat. Bár vízigényes, a pangó vizet nem szereti. A tápanyagutánpótlást meghálálja (káliumigényes), komolyabb kártevője nincs. Árnyékba ne tegyük.

Színvariációk:

 Hát nem kibaszott szép? De!